A Világ Állatai

,,Amikor az öreg bika nem rángatózott többé, és fekete szeme élettelenül verte vissza az emelkedő Holdat, a vezérhím csak akkor lazított szorításán.Leült, égnek emelte vértől csatakos pofáját, és felüvöltött.Egyenként csatlakozott hozzá egész családja, fölemelték fejüket, és vele üvöltöttek azok is, akik öltek, meg azok is akik nézték.Ami valaha élő volt, az most holt lett.A halálból táplálkozott az élet.És ebben a véres összefonódásban olyan ősi és megváltoztathatatlan hurok fogta egybe az élőt és a holtat, mint fejük fölött a körkörös útját járó Hold."

Farkas (Canis lupus)

Elterjedés

Az Európai farkas (a továbbiakban farkas) Európa második legnagyobb emlõs ragadozója. Nagyfokú alkalmazkodó képességének köszönhetõen Eurázsián és Észak-Amerikán át húzódó elterjedési területén rendkívül változatos habitatokban él. Az elmúlt néhány évszázad során a kíméletlen irtás és az élõhelyek romlása miatt állománya lényegesen megcsappant, elterjedése szaggatottá vált. Különösen súlyos a helyzet Európában. A kontinens nyugati felérõl eltûnt a faj, szigetszerû populációi élnek az Ibériai és az Appenin-félszigeten. Kelet-Európában a Balkánon, a Kárpátokon, a Lengyel síkságon és Skandinávián húzódó vonaltól keletre nagyobb  populációi maradtak fenn, ám mivel a nagy háborítatlan erdõségek errefelé is egyre ritkábbak, az állományok itt is többnyire izoláltak. Az utóbbi néhány év állomány-növekedésével párhuzamosan újabb területeket hódít vissza.

A hazai farkasállomány a XIX. sz. végére jelentõsen megcsappant, az ország nagy részérõl kiirtották. A XX. sz. során szórványos elõfordulásait regisztrálták a Dunántúl és a Duna-Tisza köze déli részérõl valamint az Északi-középhegység Mátrától keletre esõ területérõl és Szabolcs-Szatmár-Beregbõl. Aktuális elõfordulásáról kevés, rendszertelen és esetenként ellentmondó adat áll rendelkezésre. Valószínûnek látszik, hogy a XX. sz. végére elõfordulásának két gócpontja alakult ki, amely mind a betelepülõ példányok származásában mind élõhelyi adottságaiban különböznek.

Észak-Kelet Magyarországon vannak a stabilabb és gyakoribb elõfordulások. A visszatelepülés a kárpáti populációkból történik. Aggtelek és a Zemplén hegység térségében valószínûleg stabil, szaporodó populációi élnek. Az itt található élõhelyeket a szlovák populáció migráló példányai töltötték ki. Szórványosan megjelenik az Északi-középhegység más területein például a Bükkben is. Az észlelések szerint a hegyvidék belsejének zárt erdõségeit foglalja el. Az itt található erdõk nagyrészt gazdasági célúak, a fahasználat mellett a nagyvadgazdálkodás is jelentõs. Az elmúlt másfél évtizedben a  román határ mentén valamint Szatmár-Beregben, a nyitottabb síkvidéken szintén voltak elõfordulások.

A Duna-Tisza köze déli részén, Bácskában Jugoszlávia  területérõl bevándorló egyedek telepedtek meg. Itt az erdõk túlnyomó része telepített, intenzíven mûvelt fõként akác-, feketefenyõ-,  nyárerdõ. Mindemellett ez az ország egyik legnagyobb összefüggõ erdõterülete. Az itteni elõfordulások rendszertelenebbek, de kölyköt nevelõ egyedeket innen is ismerünk

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat